2009. január 2., péntek

Versvasárnap

Sós Attila Gergely

Siralom

Ez egy vékonyka, viaszos kötszer.
Borogat.
Bocsássa meg az eltemetett apró nőket, azt az egyet,
kit uborkás üvegben cipeltem és életre kelt.
Hiszen még gyerek voltam én is,
nézze, milyen nagyot ütök a tetejére.

Engedje ki. Ha van jó isten, van rossz is, ki mondja meg,
ki kiben szereti magát? Omladó körtefa, szakadjon telje!
Egyik ódalamun a fegyelem, a másikbúl csak rosszat beszélek.
Nem is így kéne élni, két oldalrúl. Szólaljál.
Nézze, a gatyám, abban olyan van, ami sosem volt. Ez is baj?
Száraz eső, leprás retikül.

Futok a lelkem helyett, futok a városba,
annyit alszik az az asszony.
Az az asszony gyereket akar.
Érte is beszélek.
Akik sokat félnek, szeretik a kivert nőket,
nem szeretik, vigasztalják,
hentesek és kuruzslók,
meleg belekben párosodnak,
a pánik süket, maradjatok, átokgomba nő az ángyikákon,

egy kicsit összébb kéne menni,
lehet, hogy két kezemtűl sok a föld rajtam,
meglesik a kukacok.

Barátaim a hegyekben halott gyereket csináltak.
Hideg volt.
Nem igaz, hogy hideg volt.
Kopogj csak,
téged is vendégnek gondollak,
aki pénzt kér, vagy pénzt hoz.
Bent oldódik, mint a sav, és kint mutatja.
- Mit keres?
- Megláttak.
A nap nap marad, bárki beszél is mögötte.
Üldözőimtől menekülök, rongyocska.

Világvégin vár a szél,
viszem a reggelt, gyámolatlan,
atyácskám csak a szöcskékkel játszik,
nem tudlak megmenteni.

Ezt mondta.
Jámboran.


A hátam mögött járok, ez a szamaram,
januárban is kötnek házasságot, nemcsak áprilisban,
de nem lehet teret, vagy időt ütni,
vettem egy kosarat, belefér Berlin,
a kínok könyv- és gyógyszertárak,
a föld alatt nyitják a tavat,
a víz nem parancsol és nem vesz vissza,
erre tanítom a nyugalmat.

Gyújtogatnak,
bajongunk,
add a kezed, lánytestvérkém,
még te sem láttál meztelenül,
unalmasak kabaláink,
inkább gömbölyű füvekre terítlek,
maradj, elefántok törölköznek,
kiemel az isten, mégegy isten,
gyújtogatnak,
jó napot, piszkos bánat, mondom büszkén,
szaladd ki és nevelődd össze magad,
itt nem járnak nagy viharok,
fürge gyík a farkas,
hajnalban kiülök meghallgatni,
élsz-e még, mégegy isten,
nem tudok se jót, se rosszat,
az árnyékliliom vér és iszap,
menyét nyúzza a madár szárnyát,
privát,
megyek utánad.